Ezek után térjünk rá a belső világ jelképeinek bemutatására. Harry Potter személyét, közel teljes, tudatosból és tudattalanból (ismertből és nem ismertből) álló lényét a Roxfort iskola hívatott megjeleníteni. A teljes személyiséget Jung szerint nagyon sokszor ház (kastély, vár, barlang, pince, tehát valamiféle belső tér) szimbolizálja. Ebben a kastélyban véletlenszerűen mozgó lépcsők vannak, ami a imaginációs folyamat tudatos irányíthatatlanságára utal (a belső út véletlenszerű). Beszélő, személyiséggel rendelkező tárgyakat (festmények, stb…) találhatunk, Jung azon elméletének megfelelően, hogy belső komplexumainknak saját "személyiségei" vannak, amelyeket tárgyakra vetítünk ki. Például, ha elnyomjuk komplexusainkat, azok elő akarnak majd törni. Titkos, mélyen rejlő, kitartó kutatómunka nélkül hozzáférhetetlen szobákat (az elfojtás által tudattalan mélyén tartott kamrák, mint a Bölcsek Köve kamrája, a Titkok kamrája, a Szükség szobája) találhatunk benne, amelyek az elfojtott komplexusokat jelenítik meg. Harry kíváncsisága és bátorsága révén bejut ezekbe, és ott megismeri saját komplexusait. Ha nem jutott volna be, az itt rejlő tárgyak - a Baziliszkusz, a Bölcsek Köve és az eldobott emlékek - segítségével térne vissza Voldemort, az Árnyék. Ilyen szerepet tölt be természetesen a Mágiaügyi Minisztériumban a Jóslatok Terme is, ahol Harry megismerkedik a rá vonatkozó jóslattal, tehát azzal a ténnyel, hogy szembe kell szállnia az Árnyékkal: nincsen menekülési útvonal, és kényelmes élet, mert a depresszió elemészt a tétlenség által. Egy ilyen jóslattal történő találkozás nem más, mint szembenézés egy komplexussal. Az pedig, hogy a komplexusok rejtve maradása az élet céljával ellentétes (azaz a "Gonoszt" szolgálja), Jung individuációs folyamattal kapcsolatos elméletével áll összefüggésben. Azzal, hogy az "önmagunkká válás" érdekében a személyiségünk rejtett jegyeit tudatosítani kell, azok bújtatása a tudat szétesését (az őrületet) okozhatja. A Mágiaügyi Minisztérium egy újabb épület, Harry személyiségének másik, kifelé mutatott aspektusa, amely legjobban egy egészen új ház bevezetésével volt érzékeltethető (további ilyen „mágikus házak”, azaz személyiségjelképek még a Gringotts, az Azkaban, az Odú, stb…). Tehát Harry személyiségének részeit a házak szobái; míg különböző aspektusait, nagyobb egységeit maguk a házak jelenítik meg. Ezek közül legnagyobb, és legjelentősebb a Roxfort, amely önmagában is a teljes személy szimbóluma lehet. Azonban Harry egész lénye a teljes mágusvilágban mutatkozik meg, így mindezen épületek által együttesen.
A Roxfort személyiségszimbolikájának egyértelműen jungi vonása a „négy ház”, hiszen Jung az ember személyiségét négy alapfunkció (Így az intuíció, a gondolkodás, az érzés és az érzékelés) együttes működésével írta le. A négy ház és négy funkció egymásnak való megfeleltethetőségéről a korábban említett elemzések is írtak, a Leaky Cauldronon megjelenő szerint: Griffendél-intuíció, Hollóhát-gondolkodás, Hugrabug-érzékelés, Mardekár-érzés. Ha jobban megnézzük a házak jellemzőit, a fentebbi megfeleltetés mellett szóló érveket tényleg egyszerűen találhatunk: a Mardekárosok legfőbb jellemzője, hogy könnyen lobbannak haragra, és ítélkeznek, (ahogy néha Harry is így tesz, a benne élő árnyék - Voldemort - miatt: a Teszlek Süveg ezt megérezte, amikor a Mardekárba akarta osztani). Viszont érzéseiket megtanulták kontrollálni is, így jó ügynökök (Malfoy, Piton). A Griffendélesek a bátorságukról (a bátorság a következtetésre, döntésre, ítéletalkotásra való bátorágot is jelent, amit az intuitív alkatú emberek tudnak magukénak), a Hollóháté pedig köztudottan a gondolkodás, éles ész.