Ahogy ígértem, közzéteszem néhány előforduló fogalom rövid meghatározását:
Individuáció: Önmagammá válás - az élet célja Jungnál. Ez a tudattalan (csak olyan értelemben, mint még nem tudatos, függetlenül attól, hogy belső, vagy külső információról van szó) tartalmak tudatosítását jelenti: mind saját komplexusaimra (belső, tudattalan világomra), mind a külső információk (látványok, kékek, információk) befogadására vonatkozóan. Az individuáció a Selbst cselekvése, amit rákényszerít az Egóra. Az elfojtott individuáció következményei súlyosak lehetnek: hosszú távon a személyiség szétesését (őrületet és egyéb pszichiátriai betegségeket), vagy kevésbé szélsőséges esetben boldogtalanságot eredményez.
Archetípus: A kollektív tudattalan tartalmai, olyan képszerű tartalmak, amelyekhez bármely ember hozzáférhet (mivel a kollektív tudattalanban léteznek), szemben a komplexusokkal, amelyek az egyéni tudattalan tartalmai, csak az őket birtokló férhet hozzájuk. Az ember számára képként jelennek meg (álomkép, mitológiai kép, imaginált kép, mint pl. istenlátomás ...), amelyek jelentős érzelmi tartalommal (numinozitás) töltöttek. A numinozitás azt sugallja, hogy az adott archetípus jelentése több, mint a kép teljes látható információtartalma, ezért az archetípusok jelképként is felfoghatóak. Az archetípus a képet és a hozzá tartozó numinozitást együtt jelenti. Ha két hasonló, de nem megegyező kép egyforma numinózus hatással jár együtt (pl. az álomban), akkor ugyanazt az archetípust jelenítették meg. A legfőbb archetípusok: a Selbst, az Anima, az Animus, az Árnyék, az Ego, a Persona. Minthogy a személyiségünk struktúrája Jung szerint közös bennünk, örökletes tulajdonság, az előbb említett archetípusok mind egy-egy személyiségrészt jelenítenek meg. Jellemzőjük az önálló akarat, azaz az Ego nem tudja büntetlenül rájuk kényszeríteni, amit el szeretne érni. Jung személyiségmodelljében az Énnek inkább kiegyensúlyozó - logisztikai szerep jut, mint az akarat egyedüli hordozójának szerepe. Így az archetípusok önálló személységgel rendelkező tartalmakként is felfoghatók. Az Én feladata az archetípusok és a komplexusok tudatosítása. Egy-egy nagyobb embercsoport, vagy a teljes emberi faj közös nagy (jelentős érzelmi tartalommal ellátott) élménye vagy traumája (mint pl. a szexualitás, vagy a halál élményanyaga) hozza létre őket. A komplexusok és az archetípusok világa (a személyes és a kollektív tudattalan) közötti átmenet folytonos, nem ugrásszerű. Minden komplexusnak van valamennyi kollektív jellege: több embernél előfordul ugyanaz a komplexus (pl. kisebbrendűségi komplexus), csak más-más tartalmakra - képekre vonatkoztatva. És minden archetípusnak van valamennyi személyes jellege: egy-egy archetípus megtapasztalása személyes élmény, ezért az annak utólagos értelmezése a tapasztaló jellemzője is lesz, nem csak az archetípusé. A szövegben megjelenő archetípusokat - jelkép voltukat, numinozitásukat, és személyszerűségüket kifejezve - nagybetűvel írom. Erkölcsi értékét tekintve minden archetípusnak van jó és rossz oldala is.
Komplexus: A személyes tudattalan tartalmai, olyan képszerű tartalmak, amelyekhez csak az adott komplexust birtokló ember férhet hozzá. Jelentős érzelmi tartalommal (numinozitás) töltöttek. Ez a töltés azt sugallja, hogy az adott komplexus jelentése több, mint a kép teljes látható információtartalma, ezért a komplexusok jelképként is felfoghatóak. A komplexus a képet és a hozzá tartozó numinozitást együtt jelenti. Jellemzőjük az önálló akarat, azaz az Ego nem tudja büntetlenül rájuk kényszeríteni, amit el szeretne érni. Jung személyiségmodelljében az Énnek inkább kiegyensúlyozó - logisztikai szerep jut, mint az akarat egyedüli hordozójának szerepe. Így a komplexusok önálló személységgel rendelkező tartalmakként is felfoghatóak. Az Én feladata az archetípusok és a komplexusok tudatosítása. Az Én egy-egy nagyobb (jelentősebb érzelmi tartalommal ellátott) élménye vagy traumája hozza létre őket. A komplexusok és az archetípusok világa (a személyes és a kollektív tudattalan) közötti átmenet folytonos, nem ugrásszerű. Minden komplexusnak van valamennyi kollektív jellege: több embernél előfordul ugyanaz a komplexus (pl. kisebbrendűségi komplexus), csak más-más tartalmakra - képekre vonatkoztatva. És minden archetípusnak van valamennyi személyes jellege: egy-egy archetípus megtapasztalása személyes élmény, ezért annak utólagos értelmezése a tapasztaló jellemzője is lesz, nem csak az archetípusé.
Kollektív tudattalan: a psziché azon tartománya, ahol az emberiség elfeledett közös élményeit tároljuk. Minthogy a közös élmények összessége információmennyiségét tekintve sokkal nagyobb, mint a személyes élményeké, a kollektív tudattalan sokkal nagyobb (információkapacitását tekintve), mint a személyes tudattalan. Archetípusa férfi esetén az Anima, nő esetén az Animus.
Személyes tudattalan: a psziché azon tartománya, ahol elfeledett emlékeinket tároljuk. Minthogy a közös élmények összessége információmennyiségét tekintve sokkal nagyobb, mint a személyes élményeké, a kollektív tudattalan sokkal nagyobb (információkapacitását tekintve), mint a személyes tudattalan. Archetípusa az Árnyék. A személyiség ösztönös részét jelenti (Freudnál ez az ID). Jellemzője az elfojtottság.
Selbst: Archetípus, a személyiség magja. A kollektív tudattalan egésze, kiegészülve a tudattal: ezek egységét jelenti. Általánosabban magát az egységet, mint fogalmat jelöli. Az élet célja az Énnek a Selbsthez való konvergenciája: a Selbst, mint az ideális Én fogható fel. A konvergencia folyamata pedig az individuáció. Magyar fordításokban találkozhatunk vele, mint Mély-Én, Önmagunk, stb., de én szerencsésebbnek tartottam az eredeti nemet kifejezés használatát, mivel az a magyar ember számára mentes lehet a rárakódott mellékjelentésektől.
Anima: a férfiban élő nő archetípusa. A férfi számára a kollektív tudattalant jeleníti meg. Lélekvezető az individuációs folyamaton keresztül. Megjelenhet fiatal lányként, aki lehet pl. gonosz mocsári tündér, vagy angyalszerű tiszta lény is.
Animus: A nőben élő férfi archetípusa. A nő számára a kollektív tudattalant jeleníti meg. Lélekvezető az individuációs folyamaton keresztül. Megjelenhet férfiként, aki lehet negatív töltető, mint a Kékszakállú Herceg, vagy pozitív figura is.
Árnyék: a személyes tudattalan archetípusa. Az ellenség megtestesítője. A komplexusok összességét jelenti. Mivel tudattalanságánál fogva az individuációs folyamatban nem vesz részt, megmarad gyermeki - állati mivoltában, sokszor gyermek, vagy állat, vagy akár bohóc (csínytevő - gyerek) képében jelenik meg számunkra az imagináció során. Ugyanolyan nemű alakként jelenik meg, mint az imagináló. Az alaptulajdonságai, irányultsága ellentétesek az Énével (pl. ha az Én introvertált, az Árnyék extrovertált, és fordítva).